Mert szerintem a kíváncsiság, a rugalmasság és a humor tuti fix, hogy meghosszabbítja a minőségi életet, alapjai a jóllétnek.
Kíváncsi voltam és vagyok, hogy működik a műfaj és benne én. Őszintén szólva azt hittem, hogy egyszerűbb lesz. 😋
Bitang nehéz ugyanis egy jelenetbe (játékba) úgy belépni, hogy ne legyen konkrét elképzelésem, hogy kit játszok, mit mondok, hol vagyunk a játszó partnere(i)mmel. Pedig, ha a társam hoz egy ajánlatot (így mondják azt, amikor a partner mond valamit vagy belekezd egy tevékenységbe a színpadon, amire nekem reagálnom kell) és nem vagyok rugalmas, vagyis ragaszkodom az előbb említettek közül bármelyikhez, akkor tönkrevághatom a jelenetünket, ami ugye nem cél.
Ez a fajta jelenlét, amit a műfaj igényel, totál ellentmond a minden napok kontrollált helyzeteinek, ahol ismerjük a szereplőket, a szerepeket, a helyszíneket és az előzményeket, valamint általában tudjuk mit szeretnénk elérni.
A színpadon néha nagyon vicces szituációk alakulnak ki (én rengeteget nevetek), de olyan is van, hogy szimplán egy helyzetgyakorlatba csöppenünk, ami szintén sokat ad.
Minden játék egy lehetőség a kreativitás, a spontaneitás megélésére, a rugalmasság és az odafigyelés használatára, valamint a napi történések teljes elengedésére.
Engem kikapcsol, tanít és feltölt.
És tudod, ha én fel vagyok töltve, akkor abból neked is tudok adni: motivációt, inspirációt, nyitottságot, lazaságot, megértést, felszabadultságot, jó kedvet, új célokat, új megoldásokat.
Persze csak akkor, ha felveszed velem a kapcsolatot. 😉