Erről az jut eszembe, amikor kb. 18 voltam és az akkori szerelmemmel, jegyet vettünk a Tihanyi travel (kb. mint ma a Flix busz) Amszterdamba menő buszára, felkönyörögtük a biciklieinket, a sátrunkat és a két csomagtartóra szerelhető bicajostáskát, amiben benne volt minden, amiről azt gondoltuk, hogy szükséges lehet, amíg elkerekezünk Brüsszelig, ahol majd újra buszra szállunk és haza jövünk.

Nem alakult minden úgy, ahogy terveztük, de kalandos volt és utólag 😉 imádtuk a megtett kb. 800 km minden percét.

És miért ez jutott eszembe?
Mert annyit életemben nem áztam el, mint akkor. Sokszor értünk be úgy a kempingekbe, hogy mi is és mindenünk csurom vizes volt. A sátrat zuhogó esőben vertük fel, ezután az összes cuccunkat a kemping szárítógépében szárogattuk.

Egy maradt meg mindig.
A jó kedvünk. 🙂
És ezt azóta is igyekszünk megtartani. Együtt.

Tanulság?
Amíg a bicikli gurul, a vezető a jó kedvű coach-csal jobban boldogul. 🙂

Erdős-Tagányi Barbara –
Business, vezetői, executive coach